Zete kutyus "Süni csoportos lett" a SZVÓ Zengő tagintézményében.

Többször, több helyen olvastam már arról, hogy az utóbbi években, - és talán ez már  évtizedben is mérhető - a nagyobb hangsúly a gyermekek értelmi intelligenciájának(IQ) fejlesztésére került, az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztése viszont kikerült a fókuszból. 

Tegnap megcáfolni láttam ezt,- és ez nagy örömmel töltött el - a Szolnok Városi Óvodák Zengő tagintézményének, Süni csoportjában.
A csoportból az egyik kislány terápiás kutyás játékos foglalkozásra jár. A tegnapi nap rendhagyó volt, mert olyan foglalkozást tartottunk, ahol minden csoporttársa ott lehetett. 

A foglalkozás hatása minden képzeletet felül múlt.
G. ( a kicsi lány) arcáról egyetlen percre el nem tűnt a mosoly és végtelen büszkeség látszott rajta, hisz Ő ismerte Zetét, és a  játékok többségét is. Tudta, és azt  is elmondta a társainak,  hogy Zetét meg szoktuk itatni, mert munka közben megszomjazik, (Felelős állattartás) de a jutalmazása sem marad el "jutifalattal",  ha nagyon ügyes!

Abban teljesen biztos vagyok, hogy ez a foglalkozás G... önbecsülését erősítette, ahogy a csoportban elfoglalt helyét és társaskapcsolatait is.

A csoport többi tagja közül néhányan fenntartással vegyes izgalommal fordultak Zetéhez, legalábbis a foglalkozás első néhány percében, hisz vagy az otthonról hozott gátlások korlátozták őket, vagy az a helyzet, hogy egy kutyus testközelbe került velük.
Néhány perc után szemmel látható volt a belső feszültség oldódása, a saját határok átlépése a kutyussal kapcsolatban, de az is, ahogy önmérsékletet gyakoroltak egy-egy kivárásos helyzetben, mert megértették  Zete helyzetét is, ilyen sok kisgyermek között. Erről   a foglakozás legelején röviden, az életkori sajátosságok figyelembevételével  beszéltem nekik, a felelős állattartás mellett.

Természetesen mindez  csak a két óvodapedagógussal együtt valósulhatott meg ilyen eredményesen.

Zs. és O. óvó nénik, bár végig aktív részesei voltak a foglalkozásnak, egyetlen percre sem vették le óvó tekintetüket a gyermekekről. Minden rezdülésüket figyelték, kellő  pedagógiai tapintattal közelítettek a gyermekekhez egy-egy támogatást igénylő helyzetben.  

Ha izgalom jelent meg valamelyik gyermek arcán, rávezető kérdéssel segítettek az épp megélt érzelmet szavakkal kifejezni, vagy megoldási javaslattal éltek. (" Nem találkoztál még ilyen nagy kutyussal?  Izgulsz kicsit? Simogassuk meg együtt!".... "Gyere ülj ide az ölembe nyugodtan!" "Segítek átbújni"!
A helyzet felmérését követően volt, hogy csak a  támogató jelenlétükről biztosították az esetleg bátortalan gyereket. A differenciálás non plus ultrája volt ez.

A tegnapi nap bizonyítéka annak, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztése az óvodában ott van a mindennapokban, minden helyzetben megvalósul,  csak nagyon fontos, hogy az óvoda kapuin túl is folytatódjon a fejlesztése.

 

"Értsük meg és éljük át az érzéseket, így könnyebb lesz kezelni a mindennapi helyzeteket!"

(www.kamaszpanasz.hu)

Hiszem, hogy mindezt az óvodában kell - a család mellett - megalapozni, hogy a ma gyermekei a holnap magabiztos, érzelemgazdag, empatikus felnőttjei lehessenek.

Nagy öröm számomra, hogy tegnap, az ügyes terápiás Zete kutyusommal,

hozzájárultunk a Süni csoportba járó valamennyi  kisgyermek EQ-jának fejlesztéséhez.

SPE