Egy nevelési év /tanév zárásának margójára.

Egy óvodapedagógus általában a nevelési év végén számot ad a munkájáról. Így vagyok ezzel én is most. Ma, az utolsó kutyás terápiás napunkon egy időre, vagy végleg elköszöntünk azoktól a gyerekektől, akikhez rendszeresen jártunk a 2018-2019-es óvodai nevelési évben és iskolai tanévben.

 Talán nem véletlen, hogy épp ma fejeztük be az oktatási, nevelési intézményekben a munkánkat. Ma van  Zete születésnapja!

Bár minden csoportunkban készült rajz Zetéről, de ő ma, ajándékot kapott a gyerektől a Pöttyös oviban. Zete türelemmel feküdt az asztal mellett még elkészültek a meglepetések.

A gyerekek természetesen jó ovis-szokás szerint, elénekelték a szülinapos dalt is " Jöttem karikán..." és  volt plusz simogatás, játék is, és sok-sok egyéni élmény, beszélgetés.

A mai nap kicsit, nagyon más volt, de rendkívül megható, nagyon sok szeretettel teli,  boldog nap.

A számadáskor visszagondolok a Kassai sulis kutyás szakköri napokra, vagy a Szolnok Városi Óvodák 4 tagintézményében eltöltött  kutyás foglalkozásokra. 

Úgy érzem  érdekes,  játékos  és jó hangulatú napok vannak mögöttünk. 

Természetesen közben a gyerekek folyamatosan változtak, fejlődtek.

Hogy mely területeken?
Ezekből most csak néhány fontos területet emelnék ki:

A gyerekek függetlenül a koruktól, érdeklődéssel, szívesen fogadtak bennünket, toleránsabbak lettek egymással, és egy tőlük függő élőlénnyel, Zetével szemben is.  

Erősödött önbizalmuk, verbális kommunikációjuk, bátrabb, határozottabb lett a kiállásuk, megnyíltak nekem és a társaiknak, legyőzték félelmeiket, vidámak, felszabadultak lettek, és képessé váltak  hosszabb ideig -egyéni fejlődésük ütemében- figyelni, türelmesebbek lettek, vagy épp a beszédfegyelmük erősödött. És még tudnám sorolni, de ami nagyon fontos, hogy egy terápiás kutya és a felvezetője, pozitív hatással tudott lenni a személyiségük fejlődésére.

Önfeledten, nagyokat játszottunk együtt és ami nagyon fontos, megszerettük egymást. 

A nagyobbak már meg is fogalmazták, hogy kár hogy most vége van a foglalkozásoknak és  visszavárnak bennünket. 

Az ovisok átöleltek mindkettőnket és integetve köszöntek el. 

Hát kell ennél több?

Talán azok az rajzok, amelyek az utolsó foglalkozások valamelyikén készültek, tükrözik mindazt, amit az összetartozásról, szeretetről szavakban leírni nagyon nehéz. 

Én látom a rajzokban a gyerekek arcát, a fejlődésüket az együtt töltött órákat, napokat!

Mindehhez Zete, az én most már 4 éves társam nagymértékben hozzájárult, a kedvességével, feltétel nélküli szeretetével, de (esetenként) még azzal is, ha épp kicsit lustábban csinált meg valamit, vagy ne adj' isten csak a második utasításra hajtott végre egy-egy feladatot. Minden ilyen, egy-egy tanulási helyzet volt, előbbre vitt bennünket.

A munkánk csak az óvodában és iskolában fejeződött be, a kórházban és a könyvtárakban a nyáron is ott leszünk, hogy segítsünk,vagy érdekesebbé, izgalmasabbá tegyük a gyermekek nyári életét. 

Azért sok-sok pihenés is lesz a nyáron, hogy szeptembertől újult erővel folytatni tudjuk a munkát.

Természetesen a nyári programokról is jövünk egy-egy beszámolóval a blog olvasóinak!

Szép nyarat kívánunk mindenkinek!  

SPE és Zete