Vendégbejegyzés Zetéről – 1. rész

Mivel Zete és a Gazdi az elmúlt időben nagyon elfoglaltak voltak, és nem nagyon volt idejük blogolni, ezért úgy gondoltam, hogy én, a Gazdi nagyobbik lánya, mesélek kicsit Zetéről.

Ellinor és Zete

A nevem Szilvia, és a férjemmel és két kislányunkkal Svédországban élünk. Zete akkor került kölyökkutyaként a szüleimhez, amikor a nagyobbik lányunk, Ellinor pár hónapos volt. Mikor a gyerekek először találkoztak, Zete még egy virgonc kis kölyök volt, Ellinor pedig kisbaba, de rögtön megkedvelték egymást. Amikor hazajöttünk Szolnokra, minden egyes alkalommal láttuk Zetén, hogy egyre ügyesebb kutyus lett. Birka türelmével még azt is elviselte, hogy Ellinor húzta a szőrét vagy a fülét, s pacskolta a hátát. Ellinor pedig csak ment utána, s nagyon szeretett vele játszani. Egyre nagyobb barátok lettek, s Ellinor egyik első szava is az volt, hogy „Zete”.

Zete időközben sokat tanult a Czimre kutyaiskolában, aztán pedig Ágota néninél a Kisfái Kutyaiskolában. Kecskemétre még volt, hogy el is kísértük őt és a Gazdikat. Ellinor egyik nagy élménye volt, hogy Ágota néni megkérte őt, hogy ő legyen az alagút a kistestű kutyáknak a tanórán, míg Papi, Zete másik Gazdija, lábai között a nagy kutyák bujkáltak.

Persze sok egyéb kalandban is volt részük együtt, Zete még a családi nyaralásokra is velünk szokott jönni. Zete annyira ügyes, fegyelmezett kutya, hogy Ellinor utasításait is követi, s a kutyasétáltatás alatt is foghatja Ellinor a pórázt minden gond nélkül. Zete sosem rántaná el vagy rosszalkodna. 

Ellinor és Zete

Ha Ellinor enni szeretne adni Zetének, az sem probléma: mondja Zetének, hogy „Ülsz!”, és Zete leül, aztán mondja, hogy „Vársz!”, és Zete türelmesen várja, míg Ellinor beleteszi az ennivalót a tálkájába, s addig vár ügyesen a popsiján, míg Ellinor azt nem mondja, hogy „Tiéd!”.

Most majd hamarosan Nicole, a kisebbik lányunk (aki a hónap végén lesz 1 éves) is elkezdi mondani Zetének az utasításokat, de addig is, míg megtanul járni és beszélni, szívesen markol bele Zete bundájába, húzza a fülét, megy utána, és simogatja őt. Zete pedig természetesen egyáltalán nem bánja.

Mikor Zete nem a lányainkkal játszik, akkor a Gazdival terápiáznak. Járnak különleges bánásmódot igénylő gyerekekhez készségfejlesztésre, városi rendezvényekre, kutyás bemutatókra, és könyvtárakba, ahol óvodás és iskolás gyerekeknek mesélnek együtt a „Könyvbújó Zetével” nevű foglalkozásokon. Kedden egy ilyen foglalkozásra kísértük el Zetét és a Gazdit Ellinorral, Nicole-lal és a Gazdi kisebbik lányával. Nagyon szuper program volt, amiről majd egy újabb bejegyzésben szívesen beszámolok, ha Zete és a Gazdija ismételten átadja nekünk a billentyűzetet. 

Addig is sokat játszunk Zetével!