Az Óvodától a Főiskoláig

Terápiáskutyaként rengeteg érdekes és izgalmas feladatom volt már eddig is, és azt gondolom, hogy lesz is az elkövetkezendőkben. Arról már írtunk, hogy mennyire szeretek a gyerekekkel lenni, milyen jó ha hozzájuk megyünk, de arról még nem esett szó, hogy jártam  már Főiskolán is.

Szívesen osztom meg ennek az évnek ez a fontos eseményét is a kedves Olvasókkal!

A Kutyával egy Mosolyért Alapítvány már kapcsolatban van több Főiskolával is, van ahol már credit-pontos tantárgy a Kutyásterápia, és van ahol tervezik a bevezetését. Így kerültem én a gazdim almamaterébe a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési karára, Hajdúböszörménybe. Az Alapítványunk titkára dr Juharos Ágota tartott előadást, mi pedig Bobival és a gadijával Andival, elkísértük Őt. 

Ott Dr Pálfi Sándor a Főiskola dékánhelyettese fogadott és mutatott be bennünket a résztvevőknek. 

Ez azt hiszem nagyon megtisztelő, hiszen Ő ismert és elismert szakember, és nem mellesleg a gazdi tanára is volt, amikor a második diplomáját szerezte, és azt hiszem már annál sokkal több is talán, hisz olyan nagyon régen ismerik egymást.

Dr Pálfi Sándor megnyitója

Izgalmas volt ott lenni, sok tanár és persze hallgató is kíváncsi volt a Kutyásterápiára. 

Dr Juharos Ágota előadása

Végig hallgatták a résztvevők az előadást és utána mi jöttünk. 

Ismerkedés

Megmutattuk hogy valóban élmény egy képzett terápiáskutya jelenléte az óvodában, iskolában, és nem csak a sérült gyermekek esetében, hanem az épek fejlesztésében is tudunk segíteni. Tudjuk nyitogatni a "zárt" kapukat, önzetlen szeretet adunk, erősíteni tudjuk a gyermekek önbizalmát, feltétel nélkül elfogadunk minden kisgyermeket, és csak azt várjuk el cserébe, hogy szeretettel forduljanak hozzánk.

"Bobi hopp" -trükk

"Lábra pacsi"-trükk

"Bújik"-trükk

Úgy láttuk érdekes volt  a hallgatóságnak amit hallottak és  magával ragadó volt, amit velünk terápiáskutyákkal együtt lehetett csinálni, míg ott voltunk.

Nagy  öröm volt, hogy megmutathattuk mit tudunk mi terápiáskutyák és a gazdijaink/felvezetőink tenni a gyermekekért. Nagyon jó volt az az április 8-dika, éreztük a szeretetet, elfogadást. És ez a legfontosabb.

Azt gondolom, hogy bőven  lesz feladatom az  elkövetkezendő években , de én ezt nagyon nagyon szeretem és szívesen csinálom. és tudom, hogy a Gazdim gondoskodik is arról, hogy amit megtanultunk azt kamatoztassuk is, s ha ezt még át is adhatnánk a leendő pedagógusoknak, azt hiszem az lenne az igazi kiteljesedés.

Nem sokára jövök ismét egy újabb történettel.
Addig is pacsi Zete