Egyedül nem megy

Mostanáig Zete mesélt. Most én mint az Ő Gazdija/Felvezetője is szeretnék megosztani néhány gondolatot. 

A legfontosabb, hogy ezt az egészet nem lehet a család nélkül csinálni. Ott kell, hogy legyenek mellettünk és mögöttünk. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez nekem megadatott. Amikor elmondtam, mit szeretnék, az én férjem meg sem kérdezte, hogy miért, csak azt, hogy mikor kezdjük és hová kell mennünk, és jött velem, velünk minden vasárnap Kecskemétre a Kisfái Kutyaiskolába, - de azt megelőzően is a szolnoki Czimre Kutyasuliba is-, mert kutyát csak úgy lehet és érdemes nevelni, ha ugyanazon elvárásaink vannak, és hasonlóan fordulunk hozzá. 

Ő nemcsak az életben a társam, hanem ebben a nagyon nemes, vállalt feladatban is. 

Bizony Ő is beállt a Kisfái Kutyasuliba a feladatokat végrehajtani: 

Fotózott és videózott rendületlenül, hogy tanulni tudjunk a hibáinkból, és ha Ágota (Dr. Juharos Ágota) valamire felhívta a figyelmünket, az itthoni gyakorlásnál emlékeztetett rá, nehogy ugyanabba a hibába essek Zetével. 

Ő az én párom, Sári István, akivel 35 éve alkotunk egy párt, s aki a mi Zeténk másik Gazdija!

A gyermekeink már felnőttek, önálló életet élnek, de tiszteletben tartják a vállalásomat, és elkísérnek a programjainkra, ha az idejük engedi, de legalább is megkérdezik van-e kutyás program, ha ők akarnak valamit szervezni!  A két kicsi lányunokánk Ellinor és Nicole ugyanúgy részesei ezeknek a rendezvényeknek, ha itt vannak és nagyon bízom abban, hogy majd ők is felelősségteljes, állatszerető felnőtté válnak. 

TESCO-s gyűjtés Orsi lányom és Norbi

Szilvia lányom, Ellinor kisunokám és a pocaklakó Nicole a kutyasulis foglakozáson

Köszönöm és örülök, hogy a blogunk felkeltette az érdeklődésüket, és nagyon remélem, ha van kutyájuk azért, ha nincs, azért, de rendszeres olvasóink lesz!

Üdvözlettel:

SPE