Vendégbejegyzés Zetéről – 1. rész
Mivel Zete és a Gazdi az elmúlt időben nagyon elfoglaltak
voltak, és nem nagyon volt idejük blogolni, ezért úgy gondoltam, hogy én, a
Gazdi nagyobbik lánya, mesélek kicsit Zetéről.
Ellinor és Zete |
A nevem Szilvia, és a férjemmel és két kislányunkkal
Svédországban élünk. Zete akkor került kölyökkutyaként a szüleimhez, amikor a
nagyobbik lányunk, Ellinor pár hónapos volt. Mikor a gyerekek először
találkoztak, Zete még egy virgonc kis kölyök volt, Ellinor pedig kisbaba, de
rögtön megkedvelték egymást. Amikor hazajöttünk Szolnokra, minden egyes
alkalommal láttuk Zetén, hogy egyre ügyesebb kutyus lett. Birka türelmével még
azt is elviselte, hogy Ellinor húzta a szőrét vagy a fülét, s pacskolta a
hátát. Ellinor pedig csak ment utána, s nagyon szeretett vele játszani. Egyre
nagyobb barátok lettek, s Ellinor egyik első szava is az volt, hogy „Zete”.
Zete időközben sokat tanult a Czimre kutyaiskolában, aztán
pedig Ágota néninél a Kisfái Kutyaiskolában. Kecskemétre még volt, hogy el is
kísértük őt és a Gazdikat. Ellinor egyik nagy élménye volt, hogy Ágota néni
megkérte őt, hogy ő legyen az alagút a kistestű kutyáknak a tanórán, míg Papi,
Zete másik Gazdija, lábai között a nagy kutyák bujkáltak.
Persze sok egyéb kalandban is volt részük együtt, Zete még a
családi nyaralásokra is velünk szokott jönni. Zete annyira ügyes, fegyelmezett
kutya, hogy Ellinor utasításait is követi, s a kutyasétáltatás alatt is
foghatja Ellinor a pórázt minden gond nélkül. Zete sosem rántaná el vagy rosszalkodna.
Ellinor és Zete |
Ha Ellinor enni szeretne adni Zetének, az sem probléma: mondja Zetének, hogy „Ülsz!”,
és Zete leül, aztán mondja, hogy „Vársz!”, és Zete türelmesen várja, míg
Ellinor beleteszi az ennivalót a tálkájába, s addig vár ügyesen a popsiján, míg
Ellinor azt nem mondja, hogy „Tiéd!”.
Most majd hamarosan Nicole, a kisebbik lányunk (aki a hónap
végén lesz 1 éves) is elkezdi mondani Zetének az utasításokat, de addig is, míg
megtanul járni és beszélni, szívesen markol bele Zete bundájába, húzza a fülét,
megy utána, és simogatja őt. Zete pedig természetesen egyáltalán nem bánja.
Mikor Zete nem a lányainkkal játszik, akkor a Gazdival
terápiáznak. Járnak különleges bánásmódot igénylő gyerekekhez
készségfejlesztésre, városi rendezvényekre, kutyás bemutatókra, és
könyvtárakba, ahol óvodás és iskolás gyerekeknek mesélnek együtt a „Könyvbújó
Zetével” nevű foglalkozásokon. Kedden egy ilyen foglalkozásra kísértük el Zetét
és a Gazdit Ellinorral, Nicole-lal és a Gazdi kisebbik lányával. Nagyon szuper
program volt, amiről majd egy újabb bejegyzésben szívesen beszámolok, ha Zete
és a Gazdija ismételten átadja nekünk a billentyűzetet.
Addig is sokat játszunk Zetével!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése